Húsvéti készülődés

Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk az ünnepek elég kettős érzést keltenek. Egyrészt várjuk, mert kicsit együtt lehet a család. Másrészt viszont maga a rémálom, hiszen egy vagyont költ ilyenkor az ember.

Már maga a készülődés is kitűnő közös program. Ilyenkor kicsit mindenki kiszakad a megszokott agymosásából (tv, számítógép, telefon stb.) és együtt kézműveskedünk, főzőcskézünk.

Húsvétkor persze a tojásfestés az egyik fő tevékenység, de amennyire lehet ezt is megpróbáljuk költség kímélő módszerekkel. Első sorban mindig fújt tojást festünk, mivel így a tojás belső tartalma is hasznosítható. Mert legyünk őszinték, kevés az olyan idióta, aki megeszi a festett főtt tojást. Viszont, ha kifújjuk, akkor a beltartalomból készíthetünk valami fincsit :)

Tojást festeni lehet boltban kapható tojásfestékkel vagy közismert házi praktikákkal (pl. hagymahéj, viasz stb.), de ha iskolás gyerek van a családban, akkor biztosan van otthon tempera vagy filctoll. Ha hiszitek, ha nem ezekkel is szépen lehet tojást mintázni.
Ha száradás után vékonyan zsírral bekenjük az elkészült remekműveket, akkor szépen fog csillogni és nem utolsó sorban mérsékelten vízálló is lesz.

Persze tojást nem csak festeni lehet. Nem lehet mindenki Piccasso. Van aki már az ecset látványától is frászt kap. Nekik tudom ajánlani a színes szalagokat, az ezüst- vagy aranyfóliát, esetleg a bonbonos papírt.

Jó ötlet még a tojás díszítésére a körömlakk (főként, ha csillámos), a színes flitterek némi pillanatragasztóval, vagy a csillámpor stift ragasztó páros. Ezekben az esetekben érdemes sima hajlakkal lefújni az elkészült tojásokat, hogy sokáig tartós legyen a minta.

Mindegy melyik technikát választjuk is egy dolgot sose felejtsünk el. Festés vagy mintázás előtt mindig zsírtalanítsuk a tojásokat egy csepp ecettel.

Takarítsunk olcsón!

Napjainkban a sok "értelmes" reklám totál kimossa az agyunkat. Már el sem tudjuk képzelni, hogy tudnánk élni intelligens mosószer, súrolás mentes vízkőoldó vagy táncoló és éneklő bacikat kiirtó szuper vegyszerek nélkül. Szégyen, nem szégyen, ezzel én is sokáig így voltam.

Pedig gondoljunk csak bele, nagyanyáink, dédnagyanyáink is tisztán tartották környezetüket, ruháikat. Kiszedték a ruhákból vagy a szőnyegből a foltokat, sőt még a perem alól is eltüntették a baktériumokat. És nem volt szükségük ehhez hiper - szuper tisztítószerekre...

Aztán egyre kevesebb pénzem lett ilyen szerekre, ezért elkezdtem kutatni alternatívák után. Nagyon sok olcsó és hasznos megoldást találtam, melyek ugyanolyan hatékonyak, mint a bolti csodaszerek.

Ezekből próbálok most néhány, általam kipróbált és bevált trükköt megosztani veletek:

- A szőnyeg vagy kárpit színét könnyen felélénkíthetjük egy kis sóval. Nem kell itt komoly súrolásra és napokig tartó szárítgatásra gondolni.... Ennél sokkal egyszerűbb a helyzet. Csak keféljük át a szőnyeget sima asztali sóval, majd hagyjuk állni benne 15-20 percet. És most már csak egy közönséges porszívóra van szükségünk. Jó alaposan porszívózzuk ki a szőnyeget és máris sokkal élénkebb színű kedvencünk.

- A szőnyegre ömlött vörösbortól sem kell rögtön idegbajt kapni. Erre is van költség takarékos megoldás. Öntsünk a foltra némi ásványvizet és szórjuk meg sóval. Néhány perc elteltével egy jó nedvszívó ronggyal itassuk fel a nedvességet és egy körömkefével dörzsöljük meg a foltot. Aztán már csak a porszívóra van szükség. Száradás után teljesen el fog tűnni a folt. Mondjuk ezt én még csak rongyszőnyegen próbáltam ki, de szerintem működik más típusú szőnyegen is.

- Ha piszkos az ablakunk, akkor sem kell rögtön a drága spricnikért rohanni a boltba. Sokkal olcsóbb megoldás, ha az ablakot először lemossuk egy enyhén szappanos vízzel, majd áttöröljük ecetes vízzel végül újságpapírral fényesre dörgöljük. De ha azt szeretnénk, hogy ablakunk olyan fényesen ragyogjon, mint egy tükör, akkor az ecetes fázis után öblítsük át az ablakot még egyszer, de ehhez a vízhez egy kevés alkoholt öntsünk.

- A leégett tepsi vagy lábos kitakarításához se kell súroló krém... Egyszerűen csak áztassuk be néhány órára mosogatószeres vízbe, majd tegyük fel a tűzhelyre, öntsünk bele egy kevés vizet és forraljuk fel. Ezt követően egy dörzsis szivacs segítségével simán kisúrolható a leéget étel. Persze előfordulhat az emberrel, hogy a tűzhelyen felejti az ételt és nem csak lekapatja az alját, hanem "szénné" égeti azt. Ez már nehezebb dió... Ekkor a fent említett műveletek elvégzése után sem lesz még tiszta a lábos. Ilyenkor jön a nehéz tüzérség! Szórjunk egy nagyobb adag (2-3 evőkanál) durva asztali sót a lábosba és adjunk hozzá néhány csepp ecetet. Ezzel a keverékkel súroljuk ki a lábost. Itt nem árt a gumikesztyű, mert csúnyán szét tudja marni az ember kezét ez a keverék. Persze nem ígérem, hogy erőlködés nélkül ki fog jönni belőle az a szénkocka, amit eredetileg ebédnek szántunk, de egy kis erőfeszítéssel makulátlanra súrolható.

- A vízkő sem akadály a házi praktikáknak. Ha hiszitek, ha nem, a legjobb vízkőoldó, már 150 - 200 Ft-ért beszerezhető bármelyik közértben. És ez nem más, mint a 20%-os ecet.

 Ez bárhonnan leszedi a vízkövet anélkül, hogy kárt tenne bármiben is. Én ezzel vízkőtelenítem a mosógépet, a kávéfőzőt, a vízforralót, a párologtatót, a csaptelepeket, de még a wc-t és a wc tartályt is. És bónuszként nem árt tudni, hogy az ecet fertőtlenít és semlegesíti a mosószereket is.

- Általános folttisztítónak használjunk bátran szódabikarbónát. A fehér mosáshoz adva felfrissíti a ruha színét. Ha a koszos zoknikat szódabikarbónával átdörzsöljük mosás előtt, akkor biztosan tiszta lesz a talpa is. Persze én is tudom, hogy van olyan zokni, melynek csak az ecetes olló segít, az én gyerekim is raknak ki ilyen látványosságot a szennyestartóba..... Na ezeken ez sem segít.... Sajnos nem csodaszer :)

- A fugák kifehérítésére is szuper a szódabikarbóna. Néhány kanál porhoz adjunk pár csepp vizet, épp csak annyit, hogy sűrű pépet kapjunk. Ne vízezzük túl, mert ha folyik, akkor nem lehet takarítani vele... Ha nem csak fehéríteni, de súrolni is szeretnénk a csempéket, akkor adjunk a péphez némi durva szemű konyhasót is és máris kész a házi súrolókrém.

- Mai utolsó sztárunk a citromlé. És itt most nem az üvegesre gondolok. Sajnos ebben az esetben nem árt a gyümölcsöt használni. Ha nagyon nem fér bele a keretbe, akkor ki lehet próbálni az üveges verzióval is,... próba szerencse :) Gondolom nem én vagyok az egyedüli, aki időnként "felrobbant" ezt-azt a mikróban... Sajnos nálunk a srácokkal is előfordul és mint amolyan kamaszok nem takarítják ki azonnal... sőt lehetőleg még használják is utána... ilyenkor jöhet a súrolás... Na erre jó megoldás, ha egy tálba 2-3 karika citromot és egy kevés vizet öntünk és ezt a mikróban felmelegítjük. Ezután már csak egy nedves ronggyal kell áttörölni és el is tünt a sok ronda kajamaradék....
Néhány csepp citromlével a kávé vagy a zsírfolt is kiszedhető, DE csak a friss folt.

Farsangi fánk

Itt a farsang áll a bál.... :) Gondolom sokunknak ismerős ez a dalocska. És milyen igaz, tényleg itt a farsangi szezon... Engem már napok óta nyúznak a gyerekeim..
"Anya! Mi legyek? Minek öltözzek be? Csinálj nekem jelmezt! Süss a suliba sütit! Ugye idén is készítesz fánkot?" ... és még hosszan sorolhatnám.
Szóval úgy gondolom itt az ideje egy jó fánk receptnek :)

Farsangi fánk:

Hozzávalók:
0,5 kg finom liszt
1 élesztő (5 dkg)
2 dl tej
10 dkg porcukor
6 dkg vaj
5 tojás sárgája
csipet só
1 liter olaj

Elkészítés: 
A langyos tejből, az élesztőből és egy kevés porcukorból kovászt készítünk. A lisztet, a maradék porcukrot és a csipet sót egy tálba szitáljuk. Tipp: Ha nincs kedved átszitálni, akkor fogj egy habverőt és jó alaposan keverd át a száraz alapanyagokat. Az eredmény ugyanaz, a meló viszont kevesebb vele!
Mikor a kovász felfutott hozzáöntjük a lisztes keverékhez, hozzáadjuk a lágy vajat és a tojások sárgáját.
És akkor most jöhet az igazi izommunka. Jól összekeverjük az anyagokat és fakanállal addig verjük, amíg hólyagos nem lesz. Aki már csinált ilyet, az jól tudja, másnap tuti az izomláz. De verjük, csak verjük... Ha nagyon nem bírjuk, fogjuk be a gyereket vagy a férjünket, ha kaphatók egy kis segítségre. Az enyémek szerencsére igen, így én ennél a fázisnál szépen pislogok a páromra vagy a fiamra, akik általában ki is veszik a tálat és a fakanalat a kezemből. :)

Szóval eljutottunk odáig, hogy hólyagos a fánk tésztánk. Szórjuk meg kevés liszttel, takarjuk be egy tiszta konyharuhával és tegyük langyos helyre pihenni. Mi meg csücsüljünk be a tévé elé, dobjuk fel a lábunkat és élvezzük a megérdemelt pihenést. Megdolgoztunk érte!

Kb. fél óra után szépen megkelt a tésztánk, tehát jöhet a következő menet. Tegyük a tésztát lisztezett deszkára és nyújtsuk ujjnyi vastagra. Fogjuk a pogácsa szaggatót és szaggassunk a tésztából szép kis kerek formákat. Ha nincs ilyen szaggatónk -nekem sincs- kapjunk ki a szekrényből egy poharat és szaggassunk azzal. Ne felejtsük el néha lisztbe mártani a pohár szélét, hogy ne ragadjon hozzá a tészta. A maradék tésztát finoman összegyúrjuk, kinyújtjuk és kiszaggatjuk.

Ezt addig folytatjuk, amíg már nem marad annyi tészta, hogy szaggatható legyen. Nálunk ez a gyerekeké lesz... Különböző formákat készítenek belőle... azt is kisütjük és az csak az övéké :)

Ha minden tésztát elhasználtunk, akkor takarjuk le a fánkokat és pihentessük újabb fél órát. Irány a szoba! Lábat fel és pihi!

Amikor megkeltek a fánkocskáink, egy nagy serpenyőben olajat melegítünk és aranybarnára sütjük. Lekvárral vagy porcukorral tálaljuk.

Jó étvágyat!

Tipp:

Ha teszünk a tésztába 3 cent rumot, akkor nem szívja magába az olajat, így könnyű fánkot kapunk.

Ha szeretnénk a lekvárnak helyet a fánk tetején, akkor szaggatás után nyomjuk a tészta korongok közepébe a hüvelykujjunkat.

Ügyeljünk arra,hogy az olaj ne legyen túl forró, mert akkor kívül megég, belül pedig nyers marad.

Ne feledjük! A fánktészta nagyon érzékeny. Minden alapanyag legyen szoba-hőmérsékletű és a konyha se legyen huzatos!

Sajnos a fánk nem egy olyan étel, amin sokat lehet spórolni. Ennél inkább érdemes követni pontosan a receptet. Tehát nem árt, ha van egy megbízható mérlegünk, esetleg digitális mércénk.

Spórolási lehetőség ebben az estben maximum annyi lehet, hogy készítünk egy tartalmas levest (bab, gulyás esetleg csirkebecsinált), így talán kevesebb fánkkal is jól lakik a család! :D

Székelykáposzta

Ez egy olyan étel, amit vagy nagyon lehet szeretni, vagy nagyon nem. Én speciel rettenetesen szeretem. Amikor még működő képes volt a nagy fagyasztóm, gyakran főztem belőle jó nagy mennyiséget, bedobozoltam és lefagyasztottam. Szerencsére nagyon jól fagyasztható, nem ront az ízén semmit, sőt az újra melegítéstől még jobb íze lesz. És nem utolsó sorban, egy rohanós napon elég reggel kikapni a fagyasztóból és mikor hazaértünk csak feldobjuk a tűzhelyre, jól felmelegítjük és már az asztalon is az ebéd.

Sokan gondolják, hogy székely eredetű ez az étel. Erre a félreértésre a név ad okot. Pedig ez kimondottan magyar találmány. A székelyek nem is ismerik.

Története a következő:
Székely József, vármegyei főlevéltáros, Petőfi Sándorral ment ebédelni, de mire az étterembe értek, a kínálat jelentős része elfogyott. Székely kérésére a szakács a maradék savanyú káposzta főzeléket és pörköltet összekeverte és így tálalták fel nekik. Petőfinek nagyon ízlett az étel és legközelebb is ugyanezt rendelte, „Székely-káposzta” néven hivatkozva az ételre.


Ennél az ételnél  érdemes nagyban gondolkodni, mert mint tudjuk sokáig eláll és minél többször melegítjük, annál finomabb lesz.

Hozzávalók:
2 kg sertéscomb
3 kg savanyú káposzta
0,5 kg füstölt hús (tarja, oldalas, szalonna, stb.)
3 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma vagy 1 kiskanál fokhagyma granulátum
0,5 dl olaj
pirospaprika, só, bors
tejföl

Elkészítés:
A hagymából, a húsból és a fűszerekből pörköltet készítünk. Ennek menete a következő: 
A hagymát felkockázzuk és az olajon üvegesre dinszteljük. A húst közepes kockákra daraboljuk, majd a hagymára dobjuk és fehéredésig pirítjuk. Először levet fog ereszteni, de ettől ne ijedjünk meg. Ez teljesen normális. Ha elfőtte a levét, megszórjuk pirospaprikával és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Sózzuk, borsozzuk. Esetleg rakhatunk bele ételízesítőt, de vigyázzunk nehogy elsózzuk. Vegyük figyelembe azt is, hogy ebbe jön még a füstölt hús is, ami szintén sós. Dobjuk bele a felaprított fokhagymát és hagyjuk kis lángon főni.
Szóval, most már szépen rotyog a pörköltünk a tűzhelyen. Jöhet a következő fázis. 

Daraboljuk fel a füstölt húst és dobjuk a pörköltbe.

Tipp: Ha szalonnát választottunk füstölt hozzávalónak, akkor vagy süssük ki egy kicsit a zsírját külön és így dobjuk a pöribe vagy a pörkölt készítését úgy kezdjük, hogy felkockázzuk a szalonnát, lesütjük és erre dobjuk a hagymát. Az első esetben megszabadulunk egy jó adag zsírtól, ami állítólag egészségtelen (mármint a zsír). A másodikban viszont nyerünk egy kis plusz jó ízt. Mindenki döntse el maga, hogy az egészségére akar- e vigyázni vagy egy igazán jót akar kajálni. :)

Mire idáig jutunk, már vagy egy órája állunk a konyhában és még nem vagyunk kész. De kitartás! A végeredmény megéri. :)

Tehát fő a füstölt hússal turbózott pörköltünk a tűzhelyen. Ellenőriztük már egyszer-kétszer az ízét. Remélhetőleg nem sikerült elsóznunk, azaz a füstölt hús belefőzése után is ehető még az étel és nem döntöttünk le néhány pohár vizet a torkunkon kóstolás után. (Ha mégis túlsóztuk, akkor se kapjunk frászt. Van egy tuti megoldás az elsózott étel megmentésére. 2-3 szem krumplit megpucolunk és beledobjuk az ételbe. Ez felszívja a felesleges sót. Ha elvégezte a dolgát kiszedjük és akár fel is falhatjuk.)

Tegyük fel, hogy minden oké és nem kell mentő akciót indítanunk. Folytassuk az étel összerakását. Ott tartunk, hogy fő a pöri. (Remélem jó nagy lábost választottatok hozzá. Aki mégis valami aprócska láboskában kezdte el a főzést, az most rakja az egészet egy nagyobb lábosba.) Már csak a savanyú káposzta árválkodik az asztalon. Tehát azzal kell valamit kezdenünk. De mit is?
Először is kóstoljuk meg, hogy mennyire savanyú. Ízlés kérdése ki mennyire szereti savanyúan. Van aki teljesen kimossa a káposztát és így egy enyhén savanykás ízvilágot kap, de olyan is akad, aki egyáltalán nem mossa ki és extra savanyú lesz a székelykáposztája. Én általában a középutat választom. Ha nagyon savanyú káposztát sikerült választanom, akkor kb. a háromnegyedét mosom ki, ha viszont egy kellemesen savanykásat, akkor csak a felét. Így egy harmonikusan savanyú ízt kapok a végére. (Tipp: Ha nem sikerült eltalálnunk a savanyúságát a kimosással, akkor korrigálhatjuk majd ezt más módon is, miután már a káposzta is a lábosba került. Ha túl savanyúra sikeredet, akkor cukrozzuk meg egy kicsit, viszont ha sikerült ízetlenre mosnunk a káposztánkat, akkor adjunk hozzá egy kis ecetet.) Ha ezzel készen vagyunk, azaz ízlésünknek megfelelően kimostuk a káposztát, rakjuk ezt is a lábosba. Öntsük fel vízzel. Kb. annyit öntsünk rá, ami épp ellepi és hagyjuk kis lángon békében forrogatni. 

Pfffú.... Végre elkészültünk a nehezével. Innentől kezdve már csak néha ki kell kukkantanunk a konyhába, hogy egy kicsit megkevergessük, ellenőrizzük a levét és ha kell egy kis vízzel után töltsük és persze kóstolgatni. Csak vigyázzunk nehogy jól lakjunk a sok kóstolgatásban. :)

Ha minden alkotórésze puhára főtt és az íze is megfelel, akkor készen is vagyunk. 

Tejföllel és friss kenyérrel tálaljuk!

Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy nem mellékeltem képeket a fenti leíráshoz. Ennek oka, hogy ilyen alapanyag mennyiségből csak karácsonykor főzök székelykáposztát. Sajnos addig még van két hónap. :(

De azért elkészíthetjük ezt az ételt a csóró hétköznapokban is és higgyétek el nekem, így is fantasztikusan finom lesz.

Hozzávalók:
0,5 kg sertéshús (comb, lapocka vagy tarja)
2 kg savanyú káposzta
1 darabka szalonnabőr
1 fej vöröshagyma
1 kiskanál fokhagyma granulátum
0,5 dl olaj
tejföl
só, bors, pirospaprika, ételízesítő

Elkészítés:

Az elkészítése tulajdonképpen megegyezik az előbb leírtakkal.

A hagymából, húsból és a fűszerekből pörköltet készítünk. Beledobjuk a szalonnabőrt és összeforraljuk. Ellenőrizzük az ízét, ha kell utána fűszerezzük.






A káposztát ízlésünknek megfelelően kimossuk, majd ez is mehet a lábosba.

 Felöntjük vízzel. Hivatalosan csak annyi víz kell bele, hogy épp ellepje és ezt a folyadék mennyiséget kb. a felére el kell főzni, de én itt is szoktam egy kicsit csalni. Jó bőven felöntöm vízzel és szinten is tartom a folyadék mennyiséget a főzés végéig. Így egy jó bő szaftos ételt kapunk végeredményül, aminek fő előnye, hogy jó sok kenyérrel lehet enni, ami azért jó, mert több ember tud jól lakni ebből a menyiségből és mellesleg szerintem fantasztikusan finom a tejfölös lébe mártogatott friss kenyér.


Mindent puhára főzünk. Ellenőrizzük az ízét és ha kell utána ízesítjük.

Tálaláskor tejfölt és friss házi kenyeret kínálunk hozzá!

Jó étvágyat!

Megint csináld magad!

Az előző részben a befőzésről, a kenyérről és néhány pékáruról írtam....

És ez még csak a jéghegy csúcsa! Hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet otthon, viszonylag olcsón elkészíteni és ezek ismeretében még megdöbbentőbbek a bolti árak.

Én eddig is sok mindent készítettem itthon, de most, hogy ezen bejegyzéseimhez kerestem anyagot, elképedve láttam, hogy milyen kreatívak az emberek.

Lássuk csak miket készíthetünk még magunk:

Prézli vagy zsemlemorzsa:

Gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy mi is az a prézli. És sejtésem szerint a háziasszonyok 98%-a tud is ilyet készíteni. De legyünk őszinték időnként lusta disznócskák vagyunk és egyszerűbb megvenni a készet. Pedig ha nem sajnáljuk rá az időt és a fáradságot, ingyen is hozzájuthatunk. Persze nekem sincs kedvem hetente 2-3 alkalommal száraz kenyeret reszelni, de nem is muszáj.

Én a megmaradt kenyérvégeket egyszerűen kiteszem a konyhai ablakpárkányra és amikor teljesen kiszáradtak egy újságpappírral bélelt kosárba dobom.

Aztán amikor időm és energiám van, nekiülök és szépen lereszelem egy nagy tálba az addig összegyűlt kenyérsarkakat, megmaradt kenyér darabkákat, kifli végeket. Végül tálcára szóróm és hagyom teljesen megszáradni. Aztán már lehet is zacskózni vagy üvegezni.

Szintén jó ötlet, hogy a kenyeret, kiflit vagy zsemlét tálcán vágjuk fel, így a kenyérmorzsa is kiszárítható és elrakható prézlinek. Ezt még reszelni se kell. Én erre egy kiürült és tisztára mosott vajas dobozt használok. Kenyérvágás után a morzsát a tálcáról ebbe a dobozba szórom. Nem teszem rá a fedelét és naponta egyszer - kétszer, amikor arra járok kicsit megrázogatom. Mikor megtelt a doboz kiszórom a tartalmát egy tálcára és hagyom rendesen megszáradni a morzsát, majd egy zacsiba töltöm és egy nyújtófa vagy klopfoló segítségével apróra zúzom. Ez is mehet a prézlis dobozba.

Tejkocka:

Ez elsőre biztosan furán hangzik és nem is igazán ide tartozik. Bevallom, nem is én találtam ki, hanem kedves barátném...

A története a következő:

Barátosném tejjel issza a kávéját. De a családja is nagyon szereti a tejet, így rendszerint reggelre, amikor ivott volna egy kávét elfogyott a tejecske. Ilyenkor szentségelt egyet, majd felöltözött és totál kómásan levergődött a boltba utánpótlásért. Na ezt unta meg egy szép napon és el kezdte törni a buksiját valami frappáns megoldáson. Több módszert is kipróbált. Először a hűtő különböző pontjaira rejtette a dobozt, de mindig megtalálták a gyerekei. Majd kis befőttes üvegbe külön áttöltött magának és ott hagyta a maradékot a hűtőajtón szabad prédává téve ezzel a tejet, de miután elfogyott a dobozból rájártak az üvegére. Egyszer zacskós tejet vett és csak miután hazaért vette észre, hogy a szavatossága lejár még aznap, így úgy döntött, hogy műanyag dobozba rakja és lefagyasztja, majd jó lesz valami főzelékhez. És ekkor pattant ki a fejéből az ötlet. Fogta a szilikon jégkocka tartót ( a sima műanyag is jó, csak abból nehezebb kiszedni), szépen beletöltötte a tejet és betette a fagyasztóba. Majd miután megfagyott kiszedte a tartóból, uzsonnás zacsiba szórta és visszadugta a "fagyiba". Így született meg a tejkocka. Azóta mindig van tej a kávéjába.

Ennek tovább gondolt költségcsökkentő és felhasználási módjai lettek. Mondjuk pl., hogy a zacsis tej jóval olcsóbb, mint a dobozos, de ilyen módszerrel az is sokáig eláll. Egy kávéhoz elég 1-2 kocka tej, tehát kevesebbet használunk belőle. Használhatjuk mártások készítésénél tejföl vagy tejszín helyett (ilyenkor ajánlatos egy kis lisztes sűrítést is adni az ételhez).

Leves(jég)kocka:

Sajnos leveskockát még nem tudok magam préselni, és megmondom őszintén, néha nagyon tud hiányozni, ha nincs itthon. Éppen ezért találtam ki a leves(jég)kockát. Ennek lényege, hogy húslevest jégkockatartóban lefagyasztok. Tulajdonképpen ez úgy néz ki, hogy amikor főzők egy jó csontlevest vagy csirkeaprólék levest mindig marad valamennyi a lábos alján. Attól függően, hogy mennyi sűrűje marad, vagy másnap vadas lesz az ebéd, vagy "leveskockát" gyártok belőle. Fogom a megmaradt levest, leszűröm, a sűrűjét leturmixolom (nem baj ha egy kis húsmaradék is van benne, attól csak még jobb ízű lesz), a levét kicsit beforralom, majd összekeverem őket. Megvárom míg kihűl, jégkockatartóba adagolom és bedugom a fagyasztóba. Miután megfagyott kiszedem a tartóból, bezacsizom és visszateszem a fagyasztóba. Aztán amikor szükség van egy kis plusz ízre a mártásba, a rizsbe vagy akár a pörköltbe, csak beledobok 1-2 ilyen kockát és már nem is hiányzik a leveskocka! :) Találtam a neten én is különböző házi leveskocka receptet, ezekben mind külön párolgatják a zöldségeket és nincs benne plusz folyadék (leves). Biztos, hogy azok is nagyon jók. Én viszont azért ajánlom ezt a változatot, mert költséghatékonyabb és nem kell vele túl sokat dolgozni. :)

És a mai bejegyzésem végére tartogattam a jolly jokert...

Ez az a termék, ami szerintem minden háztartásban kiló számra fogy...

És ez az 

Ételízesítő:

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen jó is lenne házi ételízesítőt gyártani. Az elképzelésem meg is volt róla, hogy hogyan kéne csinálni, de sosem volt annyi pénzem, hogy kikísérletezzem az arányokat. Aztán találtam egy receptet a neten (http://www.femina.hu/recept/a_hazi_vegeta_receptje), ami legalább az arányok tekintetében iránymutató volt, így kipróbáltam. 

Persze nem is én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Elsősorban azért mert ez a recept valami őrült nagy mennyiségű alapanyagot használ, aminek következtében minimum egy évi ételízesítő mennyiséget gyártottam volna le, másrészt mert néhány alapanyag nem volt itthon (paradicsom, paprika) és még brutálisan drága is a téli időszakban. Harmadrészt, mert a recept végigolvasása után az volt az érzésem, hogy valami nagyon kimaradt belőle. Mert az mind szép és jó, hogy ledarálom a zöldségeket és hozzáadom a sót, de ez így egy nedves massza lesz, mint valami nagyon sűrű zöldségszósz. Tehát ebből jól tárolható ételízesítő csak úgy lesz, ha valahogy kiszárítjuk. Én sütőpapírral bélelt sütőlemezre terítettem és napsütés híján betettem a sütőbe, takarék lángon, nyitott ajtóval és gyakran átkeverve néhány óra alatt kiszárítottam.

Az én ételízesítő receptem a következő:

Hozzávalók:

3 nagy (tényleg jó nagy) sárgarépa

1 nagy fehérrépa

1 kis fej karalábé

1 kis fej zeller

0,5 csokor zeller zöld

1 csokor petrezselyem

2 szem burgonya 

2 kis fej hagyma

0,5 fej (kis fej fele) fejes káposzta

1-2 gerezd fokhagyma

5 dkg szárított lestyán

kb. 15 dkg só

Elkészítés:

A zöldségeket felkockázzuk, a friss fűszernövényeket összetépdeljük, majd az egészet bedobjuk a turmixba és ledaráljuk. Persze ez a művelet végezhető botmixerrel is. Vagy ha minden kötél szakad, akkor simán fel is lehet vágni nagyon apró kockára. Megmérjük, hogy mekkora súlyú a pép, amit gyártottunk (nekem 80 dkg lett) és kb. az ötöd részének megfelelő mennyiségű sót adunk hozzá (ez nálam 16 dkg). Jól összekeverjük és a fent említett módon kiszárítjuk. Száradás után még egyszer ledaráljuk, majd hozzákeverjük a lestyánt. Végül tegyük egy zárható üvegbe vagy dobozba. 

Kész is a mesterséges anyag mentes ételízesítő. Nekem ebből a mennyiségből 420 g lett és nem költöttem rá egy vagyont. :) 

Ha véletlenül nincs otthon fokhagymánk, akkor a második darálás után adjunk hozzá egy kiskanálnyi fokhagyma granulátumot.

Természetesen lestyánt is használhatunk frisset (1 csokor ), de én sehol nem kaptam, ezért használtam szárítottat (ami sajna jó drága).
Ízlés szerint keverhetünk bele borsot, őrölt köményt, de akár egy csipet pirospaprikát is. Sőt, ha nagyon bátrak vagyunk, darálhatunk bele egy kevés erős paprikát. :)

Ezzel zárom mai bejegyzésem, de nem parázni, fogok még "Csináld magad!" bejegyzést írni. :)

Addig is próbáljátok ki a mai türkjeimet!

Vaníliás tészta

Tegnapról maradt egy fél lábos levesem...... 

Gondolom sokan jártatok már így. Nem elég a családnak egy teljes étkezésre, de nem pazarlunk, tehát szó se lehet arról, hogy kidobjuk. Ilyenkor az ember azon kezd gondolkodni, hogy mit is készítsen mellé. Olyasmit, ami magában nem állná meg a helyét ebédként és nem terheli nagyon a pénztárcánkat.Csak valami kiegészítést a leves mellé....

Hát én is jártam már így egy párszor. Az egyik ilyen alkalommal sikerült ezt az ételt kreálnom. Egyszerű, gyors, olcsó, az alapanyagok jelentős része mindig megtalálható a konyhámban és nem utolsó sorban nagyon fincsi!!

Vaníliás tészta:

Hozzávalók:
500 g száraz tészta
1 nagy doboz tejföl
3 cs vaníliás cukor
1 dl víz
1-2 tojás
só, cukor, mazsola


Elkészítés:
A tésztát sós vízben kifőzzük. Ne főzzük túl, inkább legyen harapható a tészta, mert még a "krémet" is magába kell szívnia.
Amíg fő, összeállítjuk a vaníliás szószt. A tejfölt a vízzel, a vaníliás cukorral, egy csipet sóval és a tojásokkal (én kettővel szoktam csinálni, de egy is elég, ha csak annyi van otthon) sima krémmé keverjük. Édesítjük cukorral vagy akár édesítőszerrel ízlésünknek megfelelően. Belekeverjük a mazsolát. Ez opcionális hozzávaló. Ha nincs otthon vagy nem szeretjük, nyugodtan kihagyhatjuk vagy helyettesíthetjük aszalt gyümölccsel. A megfőtt tésztát  leszűrjük és belekeverjük a vaníliás tejfölös szószba. Az egészet tepsibe simítjuk, tetejét finoman megszórjuk kristálycukorral (szintén kihagyható) és magas hőfokon összesütjük. Akkor jó, ha szépen megpirul a teteje és a tészta beszívja az összes szószt.

Melegítsük meg a levest, vágjuk kockákra a tésztát és tálaljuk a családnak. Fogadjuk a gratulációkat és ne áruljuk el senkinek, hogy kb. 20 perc alatt dobtuk össze az ebédet.

Jó étvágyat!!!!

Frankfurti leves - Ördögpirula

A frankfurti leves egy nagyon sokféleképpen elkészíthető étel. Rengeteg változata ismert. De ami mindegyikben közös, hogy egy viszonylag olcsó kelkáposzta leves a végeredmény. Én most a saját verziómat osztom meg veletek.

Az ördögpirula is ismert édesség. Sok néven fut. Tulajdonképpen a képviselőfánk tésztája olajban kisütve. A családom nagyon szereti és pont megfelel egy fincsi leves után.


Frankfurti leves:

Hozzávalók:
1 kis fej kelkáposzta
2 pár virsli
0,5 dl olaj
2 evőkanál liszt
1 kis pohár tejföl
só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, ételízesítő


Elkészítés:

A kelkáposztáról leszedjük a külső leveleket, ha szükséges, majd kettévágjuk és kivesszük a torzsáját. Felcsíkozzuk és sózott vízben feltesszük főni. Forrás után fűszerezzük borssal, köménnyel, ételízesítővel és ha szükséges meg is sózzuk. Kóstoljuk meg mielőtt a sóért nyúlnánk, nehogy aztán "Szerelmes a szakácsné!" legyen. Mikor megfőtt a káposzta az olajból és a lisztből rántást készítünk, amit megszórunk pirospaprikával, majd beletesszük a tejföl felét. (Zárjuk le a lángot a lábos alatt mielőtt a pirospaprikát beleszórnánk, nehogy leégjen a paprika.) Jól elkeverjük. Ne ijedjünk meg, a rántás jól be fog sűrűsödni a tejföltől. Ha kész öntsük a levesbe és jó alaposan forraljuk ki. A virslit karikázzuk fel és dobjuk a levesbe. A maradék tejfölt tegyük a rántásos lábosba, szedjünk bele egy-két merőkanálnyi levest és keverjük addig, amíg sima levet kapunk. Ezt is öntsük a levesbe és forraljunk rajta még egyet. Kóstolással ellenőrizzük az ízeket és ha kell fűszerezzünk utána. Ezzel készen is vagyunk.

Ezt a levest is lehet máshogy készíteni, illetve felturbózni.... Természetesen ebben az esetben minden változtatással egy kicsit más ízvilágot alkotunk. Tehetünk bele néhány szem krumplit felkockázva, mintha kelkáposzta főzeléket készítenénk. Vagy párolhatunk bele egy fej vöröshagymát. Esetleg csíkokra vágott leveszöldséggel gazdagíthatjuk az ételt. De ha nagyon dőzsölni akarunk, akkor akár kombinálhatjuk az összes verziót egy levesben....



Ördögpirula:

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg zsír vagy 15 dkg vaj
5 tojás
2 dl víz
só
olaj a sütéshez
kakaópor és porcukor a hintéshez

Elkészítés:

Egy kb. 3 l-es vagy nagyobb fazékba beleöntjük a vizet és hozzáadjuk a zsírt, majd feltesszük melegedni. Ha zsír elolvadt és a víz is forr, beleszórjuk a lisztet és fakanállal addig keverjük, amíg összeáll (2-3 perc). A tűzről levéve, amíg még forró hozzáadjuk egyenként a tojásokat. Mindegyik tojással külön- külön alaposan elkeverjük. Az így elkészült tésztát 1-2 órát pihentetjük. Egy mélyebb serpenyőben vagy olajsütőben olajat forrósítunk. Kanállal diónyi galuskákat szaggatunk az olajba és mindkét oldalát pirosra sütjük. Ne tegyünk egyszerre sok tésztát a serpenyőbe, mert a fánkocskák megdagadnak. Először fedő alatt sütjük, majd megfordítás után fedő nélkül. Figyeljünk arra, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert akkor nem nőnek meg a fánkok. Miután megsültek a tészta golyócskák kiszedjük és lecsepegtetjük, hogy ne maradjon olajos. A kakaóport és a porcukrot összekeverjük és ebbe forgatjuk a kisült fánkokat. Fantasztikusan finom.

Kakaópor helyett forgathatjuk vaníliás cukorba, kókuszba vagy készíthetünk hozzá valamilyen mártást (csoki, vaníliasodót) is.

Most már csak tálalnunk kell és néznünk hogyan lesz mindenki nyakig csokis! :D