Megint csináld magad!

Az előző részben a befőzésről, a kenyérről és néhány pékáruról írtam....

És ez még csak a jéghegy csúcsa! Hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet otthon, viszonylag olcsón elkészíteni és ezek ismeretében még megdöbbentőbbek a bolti árak.

Én eddig is sok mindent készítettem itthon, de most, hogy ezen bejegyzéseimhez kerestem anyagot, elképedve láttam, hogy milyen kreatívak az emberek.

Lássuk csak miket készíthetünk még magunk:

Prézli vagy zsemlemorzsa:

Gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy mi is az a prézli. És sejtésem szerint a háziasszonyok 98%-a tud is ilyet készíteni. De legyünk őszinték időnként lusta disznócskák vagyunk és egyszerűbb megvenni a készet. Pedig ha nem sajnáljuk rá az időt és a fáradságot, ingyen is hozzájuthatunk. Persze nekem sincs kedvem hetente 2-3 alkalommal száraz kenyeret reszelni, de nem is muszáj.

Én a megmaradt kenyérvégeket egyszerűen kiteszem a konyhai ablakpárkányra és amikor teljesen kiszáradtak egy újságpappírral bélelt kosárba dobom.

Aztán amikor időm és energiám van, nekiülök és szépen lereszelem egy nagy tálba az addig összegyűlt kenyérsarkakat, megmaradt kenyér darabkákat, kifli végeket. Végül tálcára szóróm és hagyom teljesen megszáradni. Aztán már lehet is zacskózni vagy üvegezni.

Szintén jó ötlet, hogy a kenyeret, kiflit vagy zsemlét tálcán vágjuk fel, így a kenyérmorzsa is kiszárítható és elrakható prézlinek. Ezt még reszelni se kell. Én erre egy kiürült és tisztára mosott vajas dobozt használok. Kenyérvágás után a morzsát a tálcáról ebbe a dobozba szórom. Nem teszem rá a fedelét és naponta egyszer - kétszer, amikor arra járok kicsit megrázogatom. Mikor megtelt a doboz kiszórom a tartalmát egy tálcára és hagyom rendesen megszáradni a morzsát, majd egy zacsiba töltöm és egy nyújtófa vagy klopfoló segítségével apróra zúzom. Ez is mehet a prézlis dobozba.

Tejkocka:

Ez elsőre biztosan furán hangzik és nem is igazán ide tartozik. Bevallom, nem is én találtam ki, hanem kedves barátném...

A története a következő:

Barátosném tejjel issza a kávéját. De a családja is nagyon szereti a tejet, így rendszerint reggelre, amikor ivott volna egy kávét elfogyott a tejecske. Ilyenkor szentségelt egyet, majd felöltözött és totál kómásan levergődött a boltba utánpótlásért. Na ezt unta meg egy szép napon és el kezdte törni a buksiját valami frappáns megoldáson. Több módszert is kipróbált. Először a hűtő különböző pontjaira rejtette a dobozt, de mindig megtalálták a gyerekei. Majd kis befőttes üvegbe külön áttöltött magának és ott hagyta a maradékot a hűtőajtón szabad prédává téve ezzel a tejet, de miután elfogyott a dobozból rájártak az üvegére. Egyszer zacskós tejet vett és csak miután hazaért vette észre, hogy a szavatossága lejár még aznap, így úgy döntött, hogy műanyag dobozba rakja és lefagyasztja, majd jó lesz valami főzelékhez. És ekkor pattant ki a fejéből az ötlet. Fogta a szilikon jégkocka tartót ( a sima műanyag is jó, csak abból nehezebb kiszedni), szépen beletöltötte a tejet és betette a fagyasztóba. Majd miután megfagyott kiszedte a tartóból, uzsonnás zacsiba szórta és visszadugta a "fagyiba". Így született meg a tejkocka. Azóta mindig van tej a kávéjába.

Ennek tovább gondolt költségcsökkentő és felhasználási módjai lettek. Mondjuk pl., hogy a zacsis tej jóval olcsóbb, mint a dobozos, de ilyen módszerrel az is sokáig eláll. Egy kávéhoz elég 1-2 kocka tej, tehát kevesebbet használunk belőle. Használhatjuk mártások készítésénél tejföl vagy tejszín helyett (ilyenkor ajánlatos egy kis lisztes sűrítést is adni az ételhez).

Leves(jég)kocka:

Sajnos leveskockát még nem tudok magam préselni, és megmondom őszintén, néha nagyon tud hiányozni, ha nincs itthon. Éppen ezért találtam ki a leves(jég)kockát. Ennek lényege, hogy húslevest jégkockatartóban lefagyasztok. Tulajdonképpen ez úgy néz ki, hogy amikor főzők egy jó csontlevest vagy csirkeaprólék levest mindig marad valamennyi a lábos alján. Attól függően, hogy mennyi sűrűje marad, vagy másnap vadas lesz az ebéd, vagy "leveskockát" gyártok belőle. Fogom a megmaradt levest, leszűröm, a sűrűjét leturmixolom (nem baj ha egy kis húsmaradék is van benne, attól csak még jobb ízű lesz), a levét kicsit beforralom, majd összekeverem őket. Megvárom míg kihűl, jégkockatartóba adagolom és bedugom a fagyasztóba. Miután megfagyott kiszedem a tartóból, bezacsizom és visszateszem a fagyasztóba. Aztán amikor szükség van egy kis plusz ízre a mártásba, a rizsbe vagy akár a pörköltbe, csak beledobok 1-2 ilyen kockát és már nem is hiányzik a leveskocka! :) Találtam a neten én is különböző házi leveskocka receptet, ezekben mind külön párolgatják a zöldségeket és nincs benne plusz folyadék (leves). Biztos, hogy azok is nagyon jók. Én viszont azért ajánlom ezt a változatot, mert költséghatékonyabb és nem kell vele túl sokat dolgozni. :)

És a mai bejegyzésem végére tartogattam a jolly jokert...

Ez az a termék, ami szerintem minden háztartásban kiló számra fogy...

És ez az 

Ételízesítő:

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen jó is lenne házi ételízesítőt gyártani. Az elképzelésem meg is volt róla, hogy hogyan kéne csinálni, de sosem volt annyi pénzem, hogy kikísérletezzem az arányokat. Aztán találtam egy receptet a neten (http://www.femina.hu/recept/a_hazi_vegeta_receptje), ami legalább az arányok tekintetében iránymutató volt, így kipróbáltam. 

Persze nem is én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Elsősorban azért mert ez a recept valami őrült nagy mennyiségű alapanyagot használ, aminek következtében minimum egy évi ételízesítő mennyiséget gyártottam volna le, másrészt mert néhány alapanyag nem volt itthon (paradicsom, paprika) és még brutálisan drága is a téli időszakban. Harmadrészt, mert a recept végigolvasása után az volt az érzésem, hogy valami nagyon kimaradt belőle. Mert az mind szép és jó, hogy ledarálom a zöldségeket és hozzáadom a sót, de ez így egy nedves massza lesz, mint valami nagyon sűrű zöldségszósz. Tehát ebből jól tárolható ételízesítő csak úgy lesz, ha valahogy kiszárítjuk. Én sütőpapírral bélelt sütőlemezre terítettem és napsütés híján betettem a sütőbe, takarék lángon, nyitott ajtóval és gyakran átkeverve néhány óra alatt kiszárítottam.

Az én ételízesítő receptem a következő:

Hozzávalók:

3 nagy (tényleg jó nagy) sárgarépa

1 nagy fehérrépa

1 kis fej karalábé

1 kis fej zeller

0,5 csokor zeller zöld

1 csokor petrezselyem

2 szem burgonya 

2 kis fej hagyma

0,5 fej (kis fej fele) fejes káposzta

1-2 gerezd fokhagyma

5 dkg szárított lestyán

kb. 15 dkg só

Elkészítés:

A zöldségeket felkockázzuk, a friss fűszernövényeket összetépdeljük, majd az egészet bedobjuk a turmixba és ledaráljuk. Persze ez a művelet végezhető botmixerrel is. Vagy ha minden kötél szakad, akkor simán fel is lehet vágni nagyon apró kockára. Megmérjük, hogy mekkora súlyú a pép, amit gyártottunk (nekem 80 dkg lett) és kb. az ötöd részének megfelelő mennyiségű sót adunk hozzá (ez nálam 16 dkg). Jól összekeverjük és a fent említett módon kiszárítjuk. Száradás után még egyszer ledaráljuk, majd hozzákeverjük a lestyánt. Végül tegyük egy zárható üvegbe vagy dobozba. 

Kész is a mesterséges anyag mentes ételízesítő. Nekem ebből a mennyiségből 420 g lett és nem költöttem rá egy vagyont. :) 

Ha véletlenül nincs otthon fokhagymánk, akkor a második darálás után adjunk hozzá egy kiskanálnyi fokhagyma granulátumot.

Természetesen lestyánt is használhatunk frisset (1 csokor ), de én sehol nem kaptam, ezért használtam szárítottat (ami sajna jó drága).
Ízlés szerint keverhetünk bele borsot, őrölt köményt, de akár egy csipet pirospaprikát is. Sőt, ha nagyon bátrak vagyunk, darálhatunk bele egy kevés erős paprikát. :)

Ezzel zárom mai bejegyzésem, de nem parázni, fogok még "Csináld magad!" bejegyzést írni. :)

Addig is próbáljátok ki a mai türkjeimet!