Székelykáposzta

Ez egy olyan étel, amit vagy nagyon lehet szeretni, vagy nagyon nem. Én speciel rettenetesen szeretem. Amikor még működő képes volt a nagy fagyasztóm, gyakran főztem belőle jó nagy mennyiséget, bedobozoltam és lefagyasztottam. Szerencsére nagyon jól fagyasztható, nem ront az ízén semmit, sőt az újra melegítéstől még jobb íze lesz. És nem utolsó sorban, egy rohanós napon elég reggel kikapni a fagyasztóból és mikor hazaértünk csak feldobjuk a tűzhelyre, jól felmelegítjük és már az asztalon is az ebéd.

Sokan gondolják, hogy székely eredetű ez az étel. Erre a félreértésre a név ad okot. Pedig ez kimondottan magyar találmány. A székelyek nem is ismerik.

Története a következő:
Székely József, vármegyei főlevéltáros, Petőfi Sándorral ment ebédelni, de mire az étterembe értek, a kínálat jelentős része elfogyott. Székely kérésére a szakács a maradék savanyú káposzta főzeléket és pörköltet összekeverte és így tálalták fel nekik. Petőfinek nagyon ízlett az étel és legközelebb is ugyanezt rendelte, „Székely-káposzta” néven hivatkozva az ételre.


Ennél az ételnél  érdemes nagyban gondolkodni, mert mint tudjuk sokáig eláll és minél többször melegítjük, annál finomabb lesz.

Hozzávalók:
2 kg sertéscomb
3 kg savanyú káposzta
0,5 kg füstölt hús (tarja, oldalas, szalonna, stb.)
3 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma vagy 1 kiskanál fokhagyma granulátum
0,5 dl olaj
pirospaprika, só, bors
tejföl

Elkészítés:
A hagymából, a húsból és a fűszerekből pörköltet készítünk. Ennek menete a következő: 
A hagymát felkockázzuk és az olajon üvegesre dinszteljük. A húst közepes kockákra daraboljuk, majd a hagymára dobjuk és fehéredésig pirítjuk. Először levet fog ereszteni, de ettől ne ijedjünk meg. Ez teljesen normális. Ha elfőtte a levét, megszórjuk pirospaprikával és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Sózzuk, borsozzuk. Esetleg rakhatunk bele ételízesítőt, de vigyázzunk nehogy elsózzuk. Vegyük figyelembe azt is, hogy ebbe jön még a füstölt hús is, ami szintén sós. Dobjuk bele a felaprított fokhagymát és hagyjuk kis lángon főni.
Szóval, most már szépen rotyog a pörköltünk a tűzhelyen. Jöhet a következő fázis. 

Daraboljuk fel a füstölt húst és dobjuk a pörköltbe.

Tipp: Ha szalonnát választottunk füstölt hozzávalónak, akkor vagy süssük ki egy kicsit a zsírját külön és így dobjuk a pöribe vagy a pörkölt készítését úgy kezdjük, hogy felkockázzuk a szalonnát, lesütjük és erre dobjuk a hagymát. Az első esetben megszabadulunk egy jó adag zsírtól, ami állítólag egészségtelen (mármint a zsír). A másodikban viszont nyerünk egy kis plusz jó ízt. Mindenki döntse el maga, hogy az egészségére akar- e vigyázni vagy egy igazán jót akar kajálni. :)

Mire idáig jutunk, már vagy egy órája állunk a konyhában és még nem vagyunk kész. De kitartás! A végeredmény megéri. :)

Tehát fő a füstölt hússal turbózott pörköltünk a tűzhelyen. Ellenőriztük már egyszer-kétszer az ízét. Remélhetőleg nem sikerült elsóznunk, azaz a füstölt hús belefőzése után is ehető még az étel és nem döntöttünk le néhány pohár vizet a torkunkon kóstolás után. (Ha mégis túlsóztuk, akkor se kapjunk frászt. Van egy tuti megoldás az elsózott étel megmentésére. 2-3 szem krumplit megpucolunk és beledobjuk az ételbe. Ez felszívja a felesleges sót. Ha elvégezte a dolgát kiszedjük és akár fel is falhatjuk.)

Tegyük fel, hogy minden oké és nem kell mentő akciót indítanunk. Folytassuk az étel összerakását. Ott tartunk, hogy fő a pöri. (Remélem jó nagy lábost választottatok hozzá. Aki mégis valami aprócska láboskában kezdte el a főzést, az most rakja az egészet egy nagyobb lábosba.) Már csak a savanyú káposzta árválkodik az asztalon. Tehát azzal kell valamit kezdenünk. De mit is?
Először is kóstoljuk meg, hogy mennyire savanyú. Ízlés kérdése ki mennyire szereti savanyúan. Van aki teljesen kimossa a káposztát és így egy enyhén savanykás ízvilágot kap, de olyan is akad, aki egyáltalán nem mossa ki és extra savanyú lesz a székelykáposztája. Én általában a középutat választom. Ha nagyon savanyú káposztát sikerült választanom, akkor kb. a háromnegyedét mosom ki, ha viszont egy kellemesen savanykásat, akkor csak a felét. Így egy harmonikusan savanyú ízt kapok a végére. (Tipp: Ha nem sikerült eltalálnunk a savanyúságát a kimosással, akkor korrigálhatjuk majd ezt más módon is, miután már a káposzta is a lábosba került. Ha túl savanyúra sikeredet, akkor cukrozzuk meg egy kicsit, viszont ha sikerült ízetlenre mosnunk a káposztánkat, akkor adjunk hozzá egy kis ecetet.) Ha ezzel készen vagyunk, azaz ízlésünknek megfelelően kimostuk a káposztát, rakjuk ezt is a lábosba. Öntsük fel vízzel. Kb. annyit öntsünk rá, ami épp ellepi és hagyjuk kis lángon békében forrogatni. 

Pfffú.... Végre elkészültünk a nehezével. Innentől kezdve már csak néha ki kell kukkantanunk a konyhába, hogy egy kicsit megkevergessük, ellenőrizzük a levét és ha kell egy kis vízzel után töltsük és persze kóstolgatni. Csak vigyázzunk nehogy jól lakjunk a sok kóstolgatásban. :)

Ha minden alkotórésze puhára főtt és az íze is megfelel, akkor készen is vagyunk. 

Tejföllel és friss kenyérrel tálaljuk!

Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy nem mellékeltem képeket a fenti leíráshoz. Ennek oka, hogy ilyen alapanyag mennyiségből csak karácsonykor főzök székelykáposztát. Sajnos addig még van két hónap. :(

De azért elkészíthetjük ezt az ételt a csóró hétköznapokban is és higgyétek el nekem, így is fantasztikusan finom lesz.

Hozzávalók:
0,5 kg sertéshús (comb, lapocka vagy tarja)
2 kg savanyú káposzta
1 darabka szalonnabőr
1 fej vöröshagyma
1 kiskanál fokhagyma granulátum
0,5 dl olaj
tejföl
só, bors, pirospaprika, ételízesítő

Elkészítés:

Az elkészítése tulajdonképpen megegyezik az előbb leírtakkal.

A hagymából, húsból és a fűszerekből pörköltet készítünk. Beledobjuk a szalonnabőrt és összeforraljuk. Ellenőrizzük az ízét, ha kell utána fűszerezzük.






A káposztát ízlésünknek megfelelően kimossuk, majd ez is mehet a lábosba.

 Felöntjük vízzel. Hivatalosan csak annyi víz kell bele, hogy épp ellepje és ezt a folyadék mennyiséget kb. a felére el kell főzni, de én itt is szoktam egy kicsit csalni. Jó bőven felöntöm vízzel és szinten is tartom a folyadék mennyiséget a főzés végéig. Így egy jó bő szaftos ételt kapunk végeredményül, aminek fő előnye, hogy jó sok kenyérrel lehet enni, ami azért jó, mert több ember tud jól lakni ebből a menyiségből és mellesleg szerintem fantasztikusan finom a tejfölös lébe mártogatott friss kenyér.


Mindent puhára főzünk. Ellenőrizzük az ízét és ha kell utána ízesítjük.

Tálaláskor tejfölt és friss házi kenyeret kínálunk hozzá!

Jó étvágyat!

Megint csináld magad!

Az előző részben a befőzésről, a kenyérről és néhány pékáruról írtam....

És ez még csak a jéghegy csúcsa! Hihetetlen, hogy mennyi mindent lehet otthon, viszonylag olcsón elkészíteni és ezek ismeretében még megdöbbentőbbek a bolti árak.

Én eddig is sok mindent készítettem itthon, de most, hogy ezen bejegyzéseimhez kerestem anyagot, elképedve láttam, hogy milyen kreatívak az emberek.

Lássuk csak miket készíthetünk még magunk:

Prézli vagy zsemlemorzsa:

Gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy mi is az a prézli. És sejtésem szerint a háziasszonyok 98%-a tud is ilyet készíteni. De legyünk őszinték időnként lusta disznócskák vagyunk és egyszerűbb megvenni a készet. Pedig ha nem sajnáljuk rá az időt és a fáradságot, ingyen is hozzájuthatunk. Persze nekem sincs kedvem hetente 2-3 alkalommal száraz kenyeret reszelni, de nem is muszáj.

Én a megmaradt kenyérvégeket egyszerűen kiteszem a konyhai ablakpárkányra és amikor teljesen kiszáradtak egy újságpappírral bélelt kosárba dobom.

Aztán amikor időm és energiám van, nekiülök és szépen lereszelem egy nagy tálba az addig összegyűlt kenyérsarkakat, megmaradt kenyér darabkákat, kifli végeket. Végül tálcára szóróm és hagyom teljesen megszáradni. Aztán már lehet is zacskózni vagy üvegezni.

Szintén jó ötlet, hogy a kenyeret, kiflit vagy zsemlét tálcán vágjuk fel, így a kenyérmorzsa is kiszárítható és elrakható prézlinek. Ezt még reszelni se kell. Én erre egy kiürült és tisztára mosott vajas dobozt használok. Kenyérvágás után a morzsát a tálcáról ebbe a dobozba szórom. Nem teszem rá a fedelét és naponta egyszer - kétszer, amikor arra járok kicsit megrázogatom. Mikor megtelt a doboz kiszórom a tartalmát egy tálcára és hagyom rendesen megszáradni a morzsát, majd egy zacsiba töltöm és egy nyújtófa vagy klopfoló segítségével apróra zúzom. Ez is mehet a prézlis dobozba.

Tejkocka:

Ez elsőre biztosan furán hangzik és nem is igazán ide tartozik. Bevallom, nem is én találtam ki, hanem kedves barátném...

A története a következő:

Barátosném tejjel issza a kávéját. De a családja is nagyon szereti a tejet, így rendszerint reggelre, amikor ivott volna egy kávét elfogyott a tejecske. Ilyenkor szentségelt egyet, majd felöltözött és totál kómásan levergődött a boltba utánpótlásért. Na ezt unta meg egy szép napon és el kezdte törni a buksiját valami frappáns megoldáson. Több módszert is kipróbált. Először a hűtő különböző pontjaira rejtette a dobozt, de mindig megtalálták a gyerekei. Majd kis befőttes üvegbe külön áttöltött magának és ott hagyta a maradékot a hűtőajtón szabad prédává téve ezzel a tejet, de miután elfogyott a dobozból rájártak az üvegére. Egyszer zacskós tejet vett és csak miután hazaért vette észre, hogy a szavatossága lejár még aznap, így úgy döntött, hogy műanyag dobozba rakja és lefagyasztja, majd jó lesz valami főzelékhez. És ekkor pattant ki a fejéből az ötlet. Fogta a szilikon jégkocka tartót ( a sima műanyag is jó, csak abból nehezebb kiszedni), szépen beletöltötte a tejet és betette a fagyasztóba. Majd miután megfagyott kiszedte a tartóból, uzsonnás zacsiba szórta és visszadugta a "fagyiba". Így született meg a tejkocka. Azóta mindig van tej a kávéjába.

Ennek tovább gondolt költségcsökkentő és felhasználási módjai lettek. Mondjuk pl., hogy a zacsis tej jóval olcsóbb, mint a dobozos, de ilyen módszerrel az is sokáig eláll. Egy kávéhoz elég 1-2 kocka tej, tehát kevesebbet használunk belőle. Használhatjuk mártások készítésénél tejföl vagy tejszín helyett (ilyenkor ajánlatos egy kis lisztes sűrítést is adni az ételhez).

Leves(jég)kocka:

Sajnos leveskockát még nem tudok magam préselni, és megmondom őszintén, néha nagyon tud hiányozni, ha nincs itthon. Éppen ezért találtam ki a leves(jég)kockát. Ennek lényege, hogy húslevest jégkockatartóban lefagyasztok. Tulajdonképpen ez úgy néz ki, hogy amikor főzők egy jó csontlevest vagy csirkeaprólék levest mindig marad valamennyi a lábos alján. Attól függően, hogy mennyi sűrűje marad, vagy másnap vadas lesz az ebéd, vagy "leveskockát" gyártok belőle. Fogom a megmaradt levest, leszűröm, a sűrűjét leturmixolom (nem baj ha egy kis húsmaradék is van benne, attól csak még jobb ízű lesz), a levét kicsit beforralom, majd összekeverem őket. Megvárom míg kihűl, jégkockatartóba adagolom és bedugom a fagyasztóba. Miután megfagyott kiszedem a tartóból, bezacsizom és visszateszem a fagyasztóba. Aztán amikor szükség van egy kis plusz ízre a mártásba, a rizsbe vagy akár a pörköltbe, csak beledobok 1-2 ilyen kockát és már nem is hiányzik a leveskocka! :) Találtam a neten én is különböző házi leveskocka receptet, ezekben mind külön párolgatják a zöldségeket és nincs benne plusz folyadék (leves). Biztos, hogy azok is nagyon jók. Én viszont azért ajánlom ezt a változatot, mert költséghatékonyabb és nem kell vele túl sokat dolgozni. :)

És a mai bejegyzésem végére tartogattam a jolly jokert...

Ez az a termék, ami szerintem minden háztartásban kiló számra fogy...

És ez az 

Ételízesítő:

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen jó is lenne házi ételízesítőt gyártani. Az elképzelésem meg is volt róla, hogy hogyan kéne csinálni, de sosem volt annyi pénzem, hogy kikísérletezzem az arányokat. Aztán találtam egy receptet a neten (http://www.femina.hu/recept/a_hazi_vegeta_receptje), ami legalább az arányok tekintetében iránymutató volt, így kipróbáltam. 

Persze nem is én lennék, ha nem változtattam volna rajta. Elsősorban azért mert ez a recept valami őrült nagy mennyiségű alapanyagot használ, aminek következtében minimum egy évi ételízesítő mennyiséget gyártottam volna le, másrészt mert néhány alapanyag nem volt itthon (paradicsom, paprika) és még brutálisan drága is a téli időszakban. Harmadrészt, mert a recept végigolvasása után az volt az érzésem, hogy valami nagyon kimaradt belőle. Mert az mind szép és jó, hogy ledarálom a zöldségeket és hozzáadom a sót, de ez így egy nedves massza lesz, mint valami nagyon sűrű zöldségszósz. Tehát ebből jól tárolható ételízesítő csak úgy lesz, ha valahogy kiszárítjuk. Én sütőpapírral bélelt sütőlemezre terítettem és napsütés híján betettem a sütőbe, takarék lángon, nyitott ajtóval és gyakran átkeverve néhány óra alatt kiszárítottam.

Az én ételízesítő receptem a következő:

Hozzávalók:

3 nagy (tényleg jó nagy) sárgarépa

1 nagy fehérrépa

1 kis fej karalábé

1 kis fej zeller

0,5 csokor zeller zöld

1 csokor petrezselyem

2 szem burgonya 

2 kis fej hagyma

0,5 fej (kis fej fele) fejes káposzta

1-2 gerezd fokhagyma

5 dkg szárított lestyán

kb. 15 dkg só

Elkészítés:

A zöldségeket felkockázzuk, a friss fűszernövényeket összetépdeljük, majd az egészet bedobjuk a turmixba és ledaráljuk. Persze ez a művelet végezhető botmixerrel is. Vagy ha minden kötél szakad, akkor simán fel is lehet vágni nagyon apró kockára. Megmérjük, hogy mekkora súlyú a pép, amit gyártottunk (nekem 80 dkg lett) és kb. az ötöd részének megfelelő mennyiségű sót adunk hozzá (ez nálam 16 dkg). Jól összekeverjük és a fent említett módon kiszárítjuk. Száradás után még egyszer ledaráljuk, majd hozzákeverjük a lestyánt. Végül tegyük egy zárható üvegbe vagy dobozba. 

Kész is a mesterséges anyag mentes ételízesítő. Nekem ebből a mennyiségből 420 g lett és nem költöttem rá egy vagyont. :) 

Ha véletlenül nincs otthon fokhagymánk, akkor a második darálás után adjunk hozzá egy kiskanálnyi fokhagyma granulátumot.

Természetesen lestyánt is használhatunk frisset (1 csokor ), de én sehol nem kaptam, ezért használtam szárítottat (ami sajna jó drága).
Ízlés szerint keverhetünk bele borsot, őrölt köményt, de akár egy csipet pirospaprikát is. Sőt, ha nagyon bátrak vagyunk, darálhatunk bele egy kevés erős paprikát. :)

Ezzel zárom mai bejegyzésem, de nem parázni, fogok még "Csináld magad!" bejegyzést írni. :)

Addig is próbáljátok ki a mai türkjeimet!

Vaníliás tészta

Tegnapról maradt egy fél lábos levesem...... 

Gondolom sokan jártatok már így. Nem elég a családnak egy teljes étkezésre, de nem pazarlunk, tehát szó se lehet arról, hogy kidobjuk. Ilyenkor az ember azon kezd gondolkodni, hogy mit is készítsen mellé. Olyasmit, ami magában nem állná meg a helyét ebédként és nem terheli nagyon a pénztárcánkat.Csak valami kiegészítést a leves mellé....

Hát én is jártam már így egy párszor. Az egyik ilyen alkalommal sikerült ezt az ételt kreálnom. Egyszerű, gyors, olcsó, az alapanyagok jelentős része mindig megtalálható a konyhámban és nem utolsó sorban nagyon fincsi!!

Vaníliás tészta:

Hozzávalók:
500 g száraz tészta
1 nagy doboz tejföl
3 cs vaníliás cukor
1 dl víz
1-2 tojás
só, cukor, mazsola


Elkészítés:
A tésztát sós vízben kifőzzük. Ne főzzük túl, inkább legyen harapható a tészta, mert még a "krémet" is magába kell szívnia.
Amíg fő, összeállítjuk a vaníliás szószt. A tejfölt a vízzel, a vaníliás cukorral, egy csipet sóval és a tojásokkal (én kettővel szoktam csinálni, de egy is elég, ha csak annyi van otthon) sima krémmé keverjük. Édesítjük cukorral vagy akár édesítőszerrel ízlésünknek megfelelően. Belekeverjük a mazsolát. Ez opcionális hozzávaló. Ha nincs otthon vagy nem szeretjük, nyugodtan kihagyhatjuk vagy helyettesíthetjük aszalt gyümölccsel. A megfőtt tésztát  leszűrjük és belekeverjük a vaníliás tejfölös szószba. Az egészet tepsibe simítjuk, tetejét finoman megszórjuk kristálycukorral (szintén kihagyható) és magas hőfokon összesütjük. Akkor jó, ha szépen megpirul a teteje és a tészta beszívja az összes szószt.

Melegítsük meg a levest, vágjuk kockákra a tésztát és tálaljuk a családnak. Fogadjuk a gratulációkat és ne áruljuk el senkinek, hogy kb. 20 perc alatt dobtuk össze az ebédet.

Jó étvágyat!!!!

Frankfurti leves - Ördögpirula

A frankfurti leves egy nagyon sokféleképpen elkészíthető étel. Rengeteg változata ismert. De ami mindegyikben közös, hogy egy viszonylag olcsó kelkáposzta leves a végeredmény. Én most a saját verziómat osztom meg veletek.

Az ördögpirula is ismert édesség. Sok néven fut. Tulajdonképpen a képviselőfánk tésztája olajban kisütve. A családom nagyon szereti és pont megfelel egy fincsi leves után.


Frankfurti leves:

Hozzávalók:
1 kis fej kelkáposzta
2 pár virsli
0,5 dl olaj
2 evőkanál liszt
1 kis pohár tejföl
só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, ételízesítő


Elkészítés:

A kelkáposztáról leszedjük a külső leveleket, ha szükséges, majd kettévágjuk és kivesszük a torzsáját. Felcsíkozzuk és sózott vízben feltesszük főni. Forrás után fűszerezzük borssal, köménnyel, ételízesítővel és ha szükséges meg is sózzuk. Kóstoljuk meg mielőtt a sóért nyúlnánk, nehogy aztán "Szerelmes a szakácsné!" legyen. Mikor megfőtt a káposzta az olajból és a lisztből rántást készítünk, amit megszórunk pirospaprikával, majd beletesszük a tejföl felét. (Zárjuk le a lángot a lábos alatt mielőtt a pirospaprikát beleszórnánk, nehogy leégjen a paprika.) Jól elkeverjük. Ne ijedjünk meg, a rántás jól be fog sűrűsödni a tejföltől. Ha kész öntsük a levesbe és jó alaposan forraljuk ki. A virslit karikázzuk fel és dobjuk a levesbe. A maradék tejfölt tegyük a rántásos lábosba, szedjünk bele egy-két merőkanálnyi levest és keverjük addig, amíg sima levet kapunk. Ezt is öntsük a levesbe és forraljunk rajta még egyet. Kóstolással ellenőrizzük az ízeket és ha kell fűszerezzünk utána. Ezzel készen is vagyunk.

Ezt a levest is lehet máshogy készíteni, illetve felturbózni.... Természetesen ebben az esetben minden változtatással egy kicsit más ízvilágot alkotunk. Tehetünk bele néhány szem krumplit felkockázva, mintha kelkáposzta főzeléket készítenénk. Vagy párolhatunk bele egy fej vöröshagymát. Esetleg csíkokra vágott leveszöldséggel gazdagíthatjuk az ételt. De ha nagyon dőzsölni akarunk, akkor akár kombinálhatjuk az összes verziót egy levesben....



Ördögpirula:

Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg zsír vagy 15 dkg vaj
5 tojás
2 dl víz
só
olaj a sütéshez
kakaópor és porcukor a hintéshez

Elkészítés:

Egy kb. 3 l-es vagy nagyobb fazékba beleöntjük a vizet és hozzáadjuk a zsírt, majd feltesszük melegedni. Ha zsír elolvadt és a víz is forr, beleszórjuk a lisztet és fakanállal addig keverjük, amíg összeáll (2-3 perc). A tűzről levéve, amíg még forró hozzáadjuk egyenként a tojásokat. Mindegyik tojással külön- külön alaposan elkeverjük. Az így elkészült tésztát 1-2 órát pihentetjük. Egy mélyebb serpenyőben vagy olajsütőben olajat forrósítunk. Kanállal diónyi galuskákat szaggatunk az olajba és mindkét oldalát pirosra sütjük. Ne tegyünk egyszerre sok tésztát a serpenyőbe, mert a fánkocskák megdagadnak. Először fedő alatt sütjük, majd megfordítás után fedő nélkül. Figyeljünk arra, hogy az olaj ne legyen túl forró, mert akkor nem nőnek meg a fánkok. Miután megsültek a tészta golyócskák kiszedjük és lecsepegtetjük, hogy ne maradjon olajos. A kakaóport és a porcukrot összekeverjük és ebbe forgatjuk a kisült fánkokat. Fantasztikusan finom.

Kakaópor helyett forgathatjuk vaníliás cukorba, kókuszba vagy készíthetünk hozzá valamilyen mártást (csoki, vaníliasodót) is.

Most már csak tálalnunk kell és néznünk hogyan lesz mindenki nyakig csokis! :D

Csináld magad!

Tovább csökkenthetjük kiadásainkat, ha magunk készítünk el bizonyos dolgokat. Itt olyanokra gondolok, mint lekvár, befőtt, savanyúság, de akár a kenyeret, pékárut is süthetjük magunk.

Persze tudom, hogy javarészt lecsengett a befőzési időszak, de azért érdemes gondolni a jövő nyárra és már most készülni rá szépen lassan. A befőttes üvegeket mostantól nem dobjuk a szelektív gyűjtőbe, hanem szépen kimossuk és keresünk neki egy helyet, ahol tavaszig elfér. El se hiszitek milyen sok üveg össze tud gyűlni egy fél év alatt. És gondolom láttátok a nyár folyamán a boltok polcain, hogy milyen rettenetesen drága egy befőttes üveg kupakkal. Nektek így ingyen meglesz ez a kellék.
Ha meg tudjuk fizetni, akkor szörpből is az üveges kiszerelést vegyük, mert ennek az üvege is jól használható passzírozott paradicsom vagy szörp eltevésénél. Ha itt az ünnepek alatt némi üveges szeszes ital (és itt nem sörre gondolok) is felbontásra kerül, vigyázzunk, hogy a kupakja ne sérüljön és akkor ez is mehet a polcra várakozni a többi üres üveg közé.
Ha ténylegesen elhatároztuk magunkat, hogy jövőre be fogunk főzni, akkor az őszi hónapokban járjunk nyitott szemmel az üzletekben. Sok helyen le fogják árazni a befőzési kellékeket és a tartósítószereket, tehát most lesz érdemes ezeket megvásárolni. Csak aztán ne múljon el a lelkesedés tavaszig!!! :)

De most beszéljünk inkább olyasmiről, amit az év bármely részében magad készíthetsz, így kevesebbet kell fizetned érte. Mert köztudott, hogy az alapanyagok általában olcsóbbak, mint a kész ételek....

Elsőként a mindennapi kötelező... A KENYÉR...

Tudom-tudom!!!! Gyúrni, dagasztani, keleszteni, majd megint gyúrni, formázni, keleszteni, végül megsütni... Rengeteg munka, még több idő! De kevesebb kiadás, főként ha átalány díjas a gázod (persze gázsütőt véve alapul)...
Rengeteg kenyér receptet találhatsz az interneten... Egyik glancosabb, mint a másik... Ilyen- olyan egészséges lisztből készült vagy magvakkal dúsítottat, esetleg élesztő nélküli recept is kering a világhálón. De én az egyszerűség híve vagyok. Van egy jól bevált kenyér receptem és sütési módom, amit évek óta használok és még sosem hagyott cserben. Persze nem félbarna vagy barna vagy magvas vagy mit tudom én... ez csak egy egyszerű fehér kenyér. Nem pont olyan, mint a bolti, de nagyon finom és tutira nincs benne semmi extra  adalék anyag. :)

Hozzávalók:
1 kg liszt
2,5 dkg élesztő
0,5 dl olaj
0,5 l víz (kb.)
2 kiskanál só
1 kiskanál cukor
0,5 mokkáskanál szódabikarbóna

Elkészítés:
Az élesztőt kb. 1 dl vízben a cukorral és egy kevés liszttel felfuttatjuk. Egy nagy tálba beleszórjuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, a szódabikarbónát és kicsit elkeverjük. Beleöntjük a felfutott élesztőt, az olajat és a maradék vizet majd jól kidolgozzuk. A vizet lehetőleg ne öntsük bele egyszerre, mert a liszt fajtától függ, hogy mennyi folyadékot képes felvenni. Tehát inkább több részletbe adagoljuk a vizet addig, amíg egy lágy kelt tésztát kapunk. Akkor jó, ha szépen elválik az edénytől és a kezünktől is, de nem kemény, inkább rugalmas. Ezután még egy 10-15 percig dagasztjuk, majd letakarjuk és langyos helyen kelesztjük addig, amíg kb. kétszeresére nő. Ez idő alatt pihentessük a teljesen begörcsölt kezünket egy kicsit vagy mosogassunk el, hogy leázzon a kezünkről a maradék tészta. Persze akinek van kenyérsütő gépe az csak beleszórta a gépbe az alapanyagokat és elindította a programot, majd békésen pihengetett, míg mi itt keményen megdolgoztunk a dagasztással, szóval rájuk ez nem vonatkozik. :)

Nagyjából fél óra múlva a békés pihizést megtöri a tény, hogy megkelt a tésztánk, tehát valahogy kenyeret kell belőle formáznunk. Erre nem is olyan rég találtam egy nagyon jó leírást, ami még képekkel is illusztrálja ezt a műveletet, azóta még kenyér formája is lesz a kenyeremnek. :)

Én most ide belinkelem ezt a blogot, mert szerintem ezen kívül is sok érdekességet találhattok ott. Szóval a kenyér formázása az alábbi linken tekinthető meg:
http://www.limarapeksege.hu/2010/06/vekni-formazasa.html

Tehát most már egy szép, formázott tészta csücsül előttünk. Nincs más dolgunk, mint begyújtani a sütőt, sütőpapíros vagy kivajazott sütőlemezre tenni a tésztát, letakarni és újra pihentetni 20-25 percet. Ez idő alatt pont ki lehet teregetni vagy el lehet hajtogatni a száraz ruhát, de ha olyan szerencsés vagy, hogy már nincs semmi dolgod aznapra, akkor csücs a tévé elé és kapcsolj ki egy kicsit.

Az idő leteltével irány vissza a konyhába. Fogj egy üres, magas falú tepsit, töltsd egyharmadáig vízzel és dugd be a sütő aljára (ez adja a párát a kenyérnek), majd a kenyeret is rakd a sütőbe. Először nagy lángon 5 percig sütjük, majd tedd féltakarékra a gázt és hagyd bent a kenyeret még 40 percig. Addig menj és csinálj valamit, amihez kedved van...játssz a gyerekkel vagy ellenőrizd a leckét esetleg vidd le a kutyát sétálni... :) Miután visszatértél kukkants be a sütőbe. Ha szép színe van már a kenyerednek (ez a sütő fajtájától és erősségétől is függ), akkor vedd ki. Ha még nagyon sápatag, akkor viszont csavard maximumra a sütődet és hagyd, hogy szép színt kapjon a kenyérkéd. Mikor kész, tedd rácsra, spricceld meg egy kevés vízzel és hagyd kihűlni.

És már készen is vagyunk! Nem is volt olyan ördöngösség megcsinálni, ugye?

Nálam ez az alaptészta. Ebből készítek kiflit, zsemlét, de még kakaós csigát is.

Zsemle:

A tésztát oszd 12-16 darabra, attól függően mekkora zsemlét szeretnél készíteni. Minden darabot formáz golyóvá, majd kicsit lapítsd le. Rakd a kivajazott sütőlemezre, hagyd 15-20 percet kelni, majd ugyanúgy süsd meg, mint a kenyeret, csak figyelj arra, hogy ennek kevesebb időt kell a sütőben töltenie.





Kifli:

Oszd a tésztát 12-16 darabra. Minden darabot nyújts négyzet formájúra és kb. egy centi vastagra, majd az egyik sarkánál kezdve sodord fel. Alakítsd kifli formájúra és süsd meg.
Készítheted rögtön töltve is, ilyenkor feltekerés előtt tegyél bele valamit, amihez éppen kedved van. Lehet édes (cukrozott kakaópor, mák, lekvár, stb.) vagy sós (sajt, sajtkrém, valamilyen felvágott, stb.). Így egy teljesen kész tízórait kapsz sütés után és nem kell majd reggel a nagy rohanásban még azzal is vesződnöd, hogy tízórait is készíts, csak beledobsz néhány töltött kiflit egy zacsiba és már futhatsz is a dolgodra.

Kakaós csiga:

Ehhez nem igazán kell az egész tészta mennyiség, kivéve, ha egy egész ovis csoportnak akarod készíteni. Ezért én ezt úgy szoktam csinálni, hogy a begyúrt tésztát kettéveszem, majd az egyik részéből kenyeret formázok, a másik feléből pedig elkészítem a kakaós csigát. A tésztát kb. 0,5 cm vastag téglalapra nyújtom, megkenem egy kevés olvasztott vajjal, megszórom cukrozott kakaóporral (nem instant, hanem igazi kakaópor cukorral elkeverve), feltekerem, majd ujjnyi vastagra szeletelem a roládot. Sütőpapíros sütőlemezre teszem őket, hagyom egy kicsit kelni, majd megy a sütőbe. Ne ijedjünk meg, egy kicsit ki fog folyni belőle a kakaó, de ez normális. Félig sült állapotban az eredeti recept szerint meg kéne locsolni egy kevés vaníliás meleg tejjel, de én ezt ki szoktam hagyni, mert ez csak plusz költség és nélküle is finom. Ha kész ezt is rácsra teszem és hagyom kihűlni. Utána meg lehet szórni porcukorral vagy  bele lehet mártani olvasztott csokiba is.

Na ennyi okoskodás elég volt mára. Majd legközelebb folytatom egyéb otthon is elkészíthető termékek receptjével. Addig is próbáljatok kenyeret sütni és készülgessetek a következő befőző szezonra!!!